Mese habbal (egy)   2018. július 12.

Mivel a kreativitásom a nullához közelít mostanában… nem tudni mivel szórtak be bennünket az irtásunkra kirendeltek… ismét elkezdtem olvasni a Kreatív Lélek című könyvet. Vicától és Attilától kaptam még Karácsonyra és egyszer már végig röhögtem. Meglátom, most mire megyek vele. Jó volna egy kicsit felturbózni az agyam és elfelejteni, hogy a megválasztott vezetőink mesebeszédekkel bolondítanak meg mindenkit. Azért is adtam elmélkedésemnek a „Mese habbal” címet.

A wikipédia szerint (nem kell elolvasni, mert nem tartozik szorosan a témához, csak mostanában sokat olvastam ezt a szót és annyira érdekes a számomra, hogy meg szeretném őrizni, hogy ne tévesszenek meg teljesen ezek a//nem tudom kik// barmok) Mindenesetre én majd adott időközönként elolvasom, mert ismétlés a tudás anyja (vagy atyja?):

„A populizmus a politikai ideológia egyik ága, latin eredetű szó, jelentése: népszerű. A nép többségi akaratával összhangban tett erőfeszítések - esetlegesen a választók bizalmának megszerzéséért, gyakran kivitelezhetetlen ígéretekkel operáló irányzat. A populizmus bizonyos nézetek szerint a népet egy, kizárólag a saját érdekeit szemei előtt tartó (szűk) hatalmi elit elnyomásban tartja, megfosztja a hatalomba való beleszólástól, ennélfogva a populisták elsőszámú célja a gazdasági, politikai és egyéb (köz)intézmények „visszahódítása” az „elittől” a „népnek”. A populizmus politikai fogalom, lényegét tekintve: mesebeszéd. A populizmus megtévesztés, megvalósíthatatlan ígérethalmaz hangoztatása, olyan szöveg, amit szívesen hallanak a választók, de a - többnyire hataloméhes - politikusok nem veszik komolyan, választási kampányfogásnak tekintik. A populizmus árát a félrevezetett választók fizetik meg.”

∞

Most is csak egyszerűen Pam-nak fogom hívni a könyvet és az írónőt (Pam Grout), mert az első mondattól kezdve úgy érzem: ősidők óta ismerem, azt mondja, amit érzek és azt is, amit nem tudok a tudatalattiból a tudatba emelni.

Itt van mindjárt a bevezetőből egy részlet. Egy bővített mondat töredéke:

„… csomag nélkül akarok utazni…”

Ettől még inkább meghülyültem. Úgy is azt írta valaki, hogy hülye vagyok, hát legyen. Szóval éveken át azt mondogattam magamba minden nyáron, hogy azért nem jó nyaralni menni, mert egy csomó dolgot vennem kéne. Azokat be kell csomagolni valami bőröndbe, ami szintén nincs. A bőröndöket, táskákat el kell vonszolni a buszra, a vonatra, és amikor megérkezünk, ki kell csomagolni. Amikor meg hazaindul az ember, megint ugyanez van. Fel a buszra, onnét le. Fel a vonatra, onnét le. Szoronganánk, csetlenénk, botlanánk. Nem férnénk, ámde félnénk, hogy valamit elhagyunk, valamit ellopnak. Félnénk, hogy lekésünk, leesünk, feldőlünk, hőgutát kapunk.

Ez az egész „kép” felrepedezik, mint egy gyorsan száradó máz. Lepereg és ott állunk megint a merészet álmodj gondolatnál: „Milyen jó is volna egyszer az életben pár hétig nyaralni! Gondtalannak lenni, élvezni a természet szépségeit, nem mantrázni, hogy „jaj, Istenem” mit eszünk holnap, hogyan lesz már megint, ki fog megint beszólni vagy épp kedve szerint belénk törölni a lábát.”

Aztán kezdődik minden elölről. A nyaraláshoz sok holmi kell. Kezdve a fürdőruhával, a papucson át (mert ugye az sincs, hiszen minek, ha az ember gyereke még csak nem is álmodhat nyaralásról) a fürdőlepedőig. Még ezekre sincs fedezet, nem hogy a sportos programokhoz váltóruhára, vagy egy csinosabb szoknyára, felsőre, amibe táncolni mennénk vagy egy szabadtéri színi előadásra.

Hát ezért a horrorért nem érdemes az a nyavalyás nyaralás. Ott egye meg a fene. Jó nekünk itthon.

„De mégse!” Megszólal valaki az agyamba (valami pszichopata lehet).

Egészen meredek gondolat, hogy „… csomag nélkül akarok utazni…”

A vágy előfeltétele, hogy annyi pénzem van szerte ezen ország bankjaiban, hogy nem kell csomag, mert megveszem a nyaralás helyszínén.

Pedig az igazi élet ez volna. Amikor nem gond a ruha, nem gond hogy repülőre kéne ülni, az idő miatt, vagy hálókocsis vonatra (na, az a másik álmom egy Atlanti Óceáni hajóút után).

Mi ezt az igazi életet nem ismerjük. El sem tudjuk képzelni, hogyan létezhetne.

De a fantáziám már messze jár. Mondom máris. Nem kell csomag, de nem kell vásárolni se, mert ott, ahová utazunk (és mindenhol meg bárhol) van egy raktár, ahová beadjuk a vásárolt holmikat, mert hazafelé se kell a csomag ugyebár, hiszen „… csomag nélkül akarok utazni…”.

A raktárból ki is kölcsönözhetem szépen átmosott és kivasalt holmikat és akkor vásárolni se kell, meg ez így kíméli a környezetet is. Hazajövetel előtt visszavisszük, az ajándékokat, amiket vettünk postára adjuk és ennyi! Megint szabadok vagyunk, szabad mind a két kezünk.

Hát nem? Ugye mennyire egyszerű?

2018. július 13. péntek  Etes

Mese habbal (2.)

Tegnap a fészen két emberrel is összeakaszkodtam.  Az egyik Zoli volt, aki egy kicsike szőke csajsziért elhagyta a feleségét és nem először kefélt félre. Mindezt akkor, amikor önkormányzati képviselő volt. A feslett erkölcs mindenkire hatással van? De miért feslik fel az erkölcs, a hatalom közelében? Vagy fordítva van? Azok kerülnek a hatalom közelébe, akik már eleve repedezettek? Nincs dörzsöltebb náluk. Lassan mindenkit megrontanak?

A ládába került rohadó alma elrohasztja a mellette lévőket.

Nincs fordítva? Volt már olyan, hogy az ép almák meggyógyították azt az egy romlottat? Vagy ha nem is gyógyították meg, de ők maguk ellenálltak és nem romlottak meg?

Nem vagyunk az almák között, meg nem is lehetünk ott minden alma mellett, így nem tudjuk meg.

A másik pasi nem ismerősöm, csak Ingridé. Ő magyar létére a magyarokat szidta.

∞

Megint kezdődik. Amit mindig is csináltak ezzel a néppel. Nem tudom már ki mondta, de igaza volt: Ha tönkre akarsz tenni egy népet, vedd el a történelmét.

Megnéztem a neten: „Talleyrand mondta Napóleonnak: „Vedd el egy nép múltját, és azt teszel vele, amit csak akarsz”…”

És még mást is találtam, amit nem is kerestem. De hát így van ez, ha az ember kutakodik:

„Jaj, annak a népnek, amelynek történelmét az ellenségei írják!”/Seneca/

♥            ∞             ♥

A világ erkölcsi romlásba zuhan.

A „gonosz” mindenkit megfertőzött, kit úgy, hogy félelmet keltett benne, kibe meg elültette a harag, az irigység, az unszimpátia vagy a gyűlölet magvát. Azok a népek, akik a civilizációtól távolabb élnek ugyan érintetlenek-e még?

Mit akarok én tanítani? Mert PAM bolondos dolgokra akarja rávenni olvasóit (Pam Grout).

Ő megteheti, ő egy író, akinek már több könyve is megjelent. De én? Én ki vagyok? Én mit szeretnék tanítani, amikor névtelenként éldegélem itt az életem, szinte eldugva a világ elől, mesterséges semmittevésbe lökve?

Azt álmodom, hogy arra tanítom azokat, akik olvasnak, hogy higgyék el magukról: Erősek.

Ha együtt vagytok, erősek vagytok és tudjátok a „disznókat” is képesek vagytok legyőzni, ha egyszerre cselekszetek.

♥            ∞             ♥

Azt írta Ingrid ismerőse, hogy a magyar gyáva, birka nép, ki megérdemli a sorsát, mert hagyja, hogy leigázzák.

De ki az, aki emberi életeket akar kioltani? Ki az, aki gyilkossá akar válni? Az, aki már eleve repedezett, aki már kissé romlott?  Ők elnézik, hogyan fúlnak vízbe a menekültek, csak azért, vagy attól való félelmükben, mert a feltételezések szerint életerős férfiak is vannak közöttük, akik lehet, hogy terroristák és gyilkolni érkeztek. Ezért kell mindnek pusztulni.

Vagy az gyilkol, akit végképp a sarokba szorítottak és nem lát más menekülési utat, akinek más választást nem adtak, mert csak akkor élheti túl? Vagy az se? Inkább feláldotta életét és még a gyerekét is?

Erre mondom megint, hogy a romlott alma megfertőzte a világunkat.

∞

2018. július 16.  hétfő

Mese habbal (3.)

Szóval… Azt írta még Ingrid ismerőse, hogy "a magyar gyáva, birka nép, ki megérdemli a sorsát, és jól teszik Orbánék, hogy lopnak, amennyit csak bírnak". A nép ugyanis nem tesz ellene semmit, ezért aztán bolond lenne nem lopni.

Nekem szokás szerint csak később esett le a tantusz (tudjátok régen, amikor még voltak telefonfülkék és nem pénzért egy érmét kellett vásárolni, ha telefonálni akartunk, no, az volt a tantusz, és akkor lehetett vonalat kapni, ha az leesett a készülék mélyére).

Szóval… ez a pasi akkor helyesnek tartja, ha az épkézláb elveszi az autistától a telefonját, vagy épp a legkedvesebb játékát, vagy a kenyerét, esetleg bármijét, mert az autista képtelen az arcába vájni mind a tíz körmét, és csak ordítani tud, hogy „NEEEEE”. Cselekedni, visszaszerezni az ellopottat képtelen.

Ez a férfinak nevezett akkor tán azt is helyesnek tartja, ha a tolókocsis elől elkapják a rámpát, amikor épp rá akarna hajtani, a vaktól a botját, ugyanis egyik se tud utána szaladni, hogy kiverje a fogát.

Ez a férfi tán azt is viccesnek találja, és jól van az a pillangónak, hogy nem tud méregcsípést alkalmazni, mert le lehet vágni a szárnya végét, és többé nem tud nagyokat repülni, csak kicsiket, hogy addig is jól megfigyelhető legyen a tevékenysége.

A béketűrő nép, aki valamiért nem képes felismerni az erejét (vagy ha felismerte, de nem kíván tönkretevőjéhez, kirablójához hasonlatos lenni) és nem vág vissza, azt ki kell rabolni, el kell venni tőle mindent, el kell venni tőle a jobb élet lehetőségét.

Ez lenne a helyes keresztényi cselekedet?

Jaj! Ezt a keresztényi dolgot, már nagyon unom! Annyira lejáratták, hogy már a meséimbe se fogom bele tenni a szót, annyira elmocskolódott.

Szóval… az a helyes cselekedet, hogy legyek tolvaj, mert előttem van valaki pénztárcája?

♥            ∞             ♥

Hát, én azt szeretném az embereknek tanítani, hogy lehet békés módon is ellenállni és meg lehet állítani a gonoszság terjedését, úgy is, hogy nem kell vért ontani.

Valami módon meg kell akadályozni, hogy a kiszolgáló személyzet elszakadjon a hatalomtól, hogy ne kapjanak több drogot, és felébredjenek, illetve ráébredjenek, hogy a rossz oldalt szolgálják.

Persze! Valami módon. Már megint csak jár a szám, de megoldást nem mondok. Mindig ezzel van a baj. Mesebeszédek folynak, áradnak, olvasni kell, de semmi ötlet, konkrét cselekvése terv az nincs.

Nekem is tanulnom kell. Kérem is az Égi Hatalmakat, hogy adjanak kreatív ötleteket! Kérem a Múzsák súgását, hogy legyenek már jó kis ötleteim, hogy legyek képes hallani a szavuk és mindezt úgy tudjam elmondani, mintha mese lenne habbal!

♥            ∞             ♥

PAM azt mondja, engedd magad megőrülni. Na, nem úgy, ahogyan már sokan megőrültek, hogy utána azt mondják:  „Jól van az neki, dögöljön meg, minek indult útra Afrikából!” Vagy valahonnét a világból…

Pam arra gondolt, hogy legyek elég merész (és persze te is) és tegyem meg, alkossak. Nem kell hozzá másokat fejbe kólintani, leértékelni, de magunkat se, hanem inkább kibontani mindazt, amit összehajtottak bennünk azok, akik a „nagy és mindenható művészetre” esküsznek. Megváltoztatni az énképünket… te nem vagy az a szokványos háziasszony, vagy inkább nem csak az vagy! A férfiakra is ugyanígy vonatkozik minden!

Mindenki alkotni született, és nem rombolni. Az alkotás ott van mindenkiben, mert ha igaz a Mese, akkor a Teremtő erre hozott létre minket. Segíteni neki, igen neki, a Teremtőnek tovább teremteni a világot. Illetve ezt a mérhetetlen végtelent tatarozni, gondozni, felújítani, renoválni.

Kedves Tündértársam! El tudsz képzelni más, ettől nemesebb, hasznosabb tevékenységet a kiszabott életedben?

♥            ∞             ♥