Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyolcvanegy hónapja

2019.01.08

kep-001.jpg

Nyolcvanegy  keserves hónapja ...Enikő!!!

Azóta nem láttalak, mióta 2012. április 7-én az ajtóban visszafordultam és megpusziltalak.

Elköszöntünk és azt mondtam: Vigyázz magadra Kicsim!

Anyuhoz mentünk, hogy aztán délután vele együtt jöjjünk haza, mert nagyszombat volt. Másnap húsvét. Azóta nekem nem ünnep... Fekete- és kisbetűs gyásznap, ami kiforgatta, kibelezte az életem, az életünk. Soha többé nem lesz az életünk, a világ olyan, mint előtte volt, egyetlen másodpercre se.

Miért? Miért kellett átélnem azt, amit a Biblia szerint Jézus édesanyja is átélt?

Azóta minden nap ezt kérdezem.

Miért?

Hol vagyok én Máriához?

Hol vagyok én olyan erős és szent?

Gyenge és gyarló vagyok, akit még meg is tapostak, hiszen a rend őreinek eszük ágában nem volt kideríteni, hogy mi történt, miért és főleg, hogy ki tette azt a gyalázatot veled, veletek!

És azóta se tudom. Azóta is sírógörcsök gyötörnek, mert a gyászom örök.

Soha nem múlik el az a hiány, amit távozásod keltett édes, édes kislányom!

kep-4967.jpg

 

A könyvet, amit tegnap kezdtem el olvasni (Dan Brown: A megtévesztés foka), 2006-ban kaptad Zsigitől. A te szobádból, a te polcodról emeltem le. Szerencsére emlékszem még arra a napra. Igaz halvány és apró részletekre. Villanások, melyek élesek. Akkor kaptad. Most jön, egyre emelkedik bennem az emlék és én észbe kapok, hogy mennyire boldog is voltam akkor. A mostanihoz képest… boldog. Akkor ezt nem tudtam.  Féltettelek. Mint mindig, akkor is…

 

Most visszatekintve arra a salgóbányai Hungaroconra… most éles fájdalom nyilall… visszamenőleg is, az akkori énembe.

Hogy lehet ez?

Gyanútlan azt hittem örökre velem maradsz, meg, hogy majd te jössz a síromhoz virággal kezedben, hogy őrizd az emlékem. Akkor még nem is sejtettem mi az, ami rám várakozik a jövőben, hat évig ölelhetlek.  Nem tudtam, hogy már csak hat év az élet, aztán már csak álomkórosan fogok csak bolyongni ezen a bolygón, szépnek hitt életem romjain.

Nem tudtam. Pedig tisztában van az ember a mulandóságával, de hogy gyilkos kezek kínoznak és tűzhalálra ítélnek téged, akinek élete volt a mosoly és a jóság, azt nem sejtettem.

Nem értem Istent. Miért hagyja? Miért adott ennyi szabad kezet egy tökéletlen alkotásának?!

Miért engedi, hogy azok, akik a megértő szeretet útjára lépnek, azok aljasságokat követő gazemberek kezétől haljanak meg!

Tökéletlen az ember. Isten alkotta, neki tudnia kell. Miért nem gördít akadályt a kegyetlenkedő, másokat kifosztó, megkínzó, meggyilkolók elé?

Édes Kislányom!

Csodálatos ember voltál. Az én édes kicsi büszkeségem.

Kreatív és már egészen fiatalon bölcs. Sokat adtál. Aki csak ismert tudja, hogy mindig volt jó tanácsod a tétovának, mindig volt biztató szavad a csüggedőnek, és mindig volt mosolyod a haragosnak.

Istent akárhogy akarom, csak nem értem! Miért?

Mondd Teremtőm! Miért?

Miért hagyod a gonoszt a bolygón garázdálkodni? Ennyire sokáig és ennyire elterjedten?

Te, aki mindenható vagy. És azok, akik tudják mi az igazság, miért és hogyan történt, azok miért hallgatnak? És Te uram! Miért hagyod?

Isten! Ne ingass meg a hitemben! Ó teremtőm! Ne légy velem ennyire kegyetlenül kérlelhetetlen! Hiszen élni hit nélkül, olyan, mintha máris holt lennék!

Tudod Kicsikém, édes Kislányom, így beszélgetek én Istennel nap, mint nap. És mondom neki, miért adott ennyi szabad cselekvést mindenkinek, még akkor is, ha a lélekkínzó és gyalázatos!

Nagyon hiányzol!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

ss@dd.hu

(Zoltán, 2021.02.22 12:42)

Részvétem.