Életkép
Salgótarján, 2009. 09. 28. Hétfő – 15 óra 30 perc
Sietnem kellett, mert találkám volt a barátnőmmel fél négykor a „Star” sarkán. Hátul – a TIT felé – indultam. Mikor elhagytam a sarki boltot kiabálásra, jobban mondva ordítozásra lettem figyelmes. Fölnéztem a sínekhez. Hogyan is írhatnám le, hogy kik ordítoztak. Úgy kéne megfogalmazni, hogy ne süssék rám a rasszista bélyeget. Mert manapság elég, ha a magyar ember kimondja egy más nemzetiségűnek a titulusát, és rögtön ráripakodnak, hogy: te rasszista magyar! Szerintem ezt leírva is rögtön annak fognak tartani. Pedig ez csupán egy ártalmatlan visszaemlékezés egy salgótarjáni életképre. Amiből én kimaradtam. Rohanó szemlélő voltam. Elkaptam pár mondatot és rögtön arra gondoltam, hogy ezt le kell írnom. No de minek magyarázkodom? Mindenki azt gondol rólam így ismeretlenül, amit csak akar, de megsúgom, nem vagyok semmilyen…a és semmilyen i.
Nő: - Azttta mindenitt! – mondta, nyomatékosan megnyomva, minden szóvéget.
És többet már nem hallottam, mert siettem tovább. De úgy gondolom, illett volna még a képbe egy, a roma „pár” után szaladó hivatalnok, aki az integráció lépéseit olvassa fel kutyafuttában, ja és persze a kedvezmények ajándéktasakját tartja a kezében.
Idillikus. Javaslom egy képregény rajzoló, örökítse ezt meg. Tanmese? Vagy a 21.századunk bukása? Vagy az már rég elbukott? Mindenesetre nagy a baj. S nem csak itt Salgótarjánban.
KinE